∞ Régi idők szelleme ∞

(Ezt a történetet ThoraJane-el írom.)

1. Rész

Egy átlagos,szomorú,esős délután van.Ez persze nem meglepő,Londonban ez hétköznapi.A gyerekek ilyenkor házi feladatot írnak,játszanak vagy olvasnak.Olvasnak?Igen,azt hiszem egy kicsit eltévedtem.Ez a XXI. század.Most a legújabb technika használatával és a régi,középkori tudomány megalázásával foglalatoskodnak.Már ciki ha valaki olvas vagy ha nem ismeri valamelyik sorozat fõszereplõjének születési dátumát.Ciki ha nincs meg a legmodernebb telefon, ha nincsenek divatos ruháid és ha ez nem lenne elég mindenki strébernek tart ha olvasol egy igazi, régi szakadt lapokból álló könyvet vagy ha jó jegyeid vannak.
Erről a ''kegyetlen'' világról mit sem sejtve leskelõdött ki az ablakon egy kislány.Mindene meg van amit csak kér.Azt ehet amit csak kíván.Olyan játékai vannak,amilyen más gyereknek nincs.Mások elkényeztetett,egyke lánynak tartják,de õ természetesen nem ilyen.Nem tudja és nem tehet róla,hogy az elődjei igenis nagy emberek voltak,de egyszer,ha majd felnõ, tudni fogja,hogy mindent amit kapott és kapni fog azt a nagymamájának köszönheti.
-Nagymama!-szaladt a fotelban ülő nagymamája ölibe.-Esik.Nem tudok kint játszani.-ölelte át szorosan,szomorkodva.-Sötét van.Miért nincs villany?
-Tudod,Isabelle,amikor vihar dúl odakint,gyakran elveszik a villanyt.De nem baj,tudod mit kicsim,gyújtunk gyertyakat.
A még mindig büszke,elõkelõ öreg hölgy lassan gyújtotta a hófehér gyertyákat a polcokon.A kislány meglepõdve látta,milyen sok gyertya kerül elõ,és milyen bóditó világosság lesz.
-Az én idõmben ilyenkor a gyerekek õsszegyűlnek és mind az idõsek elképesztõ történeteit hallgatták.-ültette vissza az ölébe a kis Isabelle-t.
-Te is mesélhetnél nagymama,hisz elég idõs vagy!
-Bizony kis drágám,már jó idõs vagyok!Van is egy történet amit el kell mesélnem neked,amirõl tudnod kell...
-Rendben,gyerünk,mesélj!-kiáltotta hevesen a kislány,aki egyszerűen odavolt a mesékért,lenyűgözve hallgatta a régi történeteket és belemerülve olvasott izgalmas könyveket.
 A nagymama hozatott forró csokoládét a komornyikkal,és titokzatosan nekikezdett a mesének:

,,Nagyon régen egy középszerű kereskedõ családját nagy öröm érte,Szentestén gyönyörű kislánya született.Gerdának nevezték el.A hófehér,csipkés pólyába takargatott kislány volt az egyszerű házaspár legnagyobb ajándéka.Azon az éjjelen a csillagokkal teleszõtt égbolton két hullócsillag siklott át az égen,egymással párhuzamosan.Talán senki sem vette észre a csodát.Talán egy jel volt ez?

 Azóta sok-sok év telt el,a kis Gerdából elbűvölõ fiatal hölgy lett.Erõs jellemét az egész falu csodálta,tiszta szívű,engedelmes,kedves volt.Édesanyja idõben gondoskodott műveltetésérõl,ami abban az idõben kihagyhatatlan volt,még a középszerű lányok körében is.Okos,értelmes volt,három nyelven beszélt folyékonyan,zongorázott és énekelt,rajzolt,kézimunkázott és a házimunkákban is jártas volt.Viszont abban az idõben a kisasszonyok igenis komolyak, illedelmesek kellett legyenek,ami Gerdából sem hiányzott,csak néha elengedte élénk fantáziáját.Kiskorában gyakran osztotta meg ábrándozó gondolatait a régimódi,tartózkodó felnõttekkel is,akik nem nézték jó szemmel a kislány túlzott képzelgéseit.Ahogy nõtt egyre inkább rájött milyen beskatulyázottak a felnõttek.Barátait kitalált történeteivel szórakoztatta...Sara Stanley-re hasonlít, nem gondolod?Arra a kedves kislányra a Váratlan utazásból..


-Gerda!?A legújabb ruhádat vedd fel,édesem!Igazán nagyon figyelmes a bárónõtõl hogy személyesen jön el hozzánk!Remélem meg lesz elégedve a vaniliás krémesemmel...

-El lesz ragadtatva,anyám!-kiáltott le Gerda,aki már egy barackszínű,csipkés ujjú ruhában fésülte a haját az ablakban.Szemét a távoli erdõre szegezte és a közelgõ bálról képzelõdött.Ugyanis a bárónõ a meghívókat akarta kézbesíteni a Hálaadási Bálra.Gerda szerette a bálokat,ahol találkozhatott az ismerõs hölgyekkel,táncoltak és végigbeszélték az estét.Sok elegáns férfi kéri fel ilyenkor,viszont az eleven lányt még egyikük megszokott személyisége sem ragadta meg igazán.Udvariasak,kedvesek jóképűek voltak de amikor beszélgetésre került a sor,mindannyian untatták a mi Gerdánkat.Mindig reménykedett,hogy talán valamikor lesz valaki aki <<új felfedezni való>>érdekes,elragadó...
Ekkor rövid sikkantás szakította meg az álmodozást:
 -Jön a méltóságos asszony!Igyekezz te lány!
Valóban közeledett egy fényes hintó,végigporozva  a földúton.Gerda leszaladt a lépcsõn,ki a házból egészen a kapuig.A kocsis leugrott a bakról és fehér kesztyűs kezével kinyitotta a hintó ajtaját.Egy elõkelõ,bíborpiros ruhájú asszonyság ereszkedett le méltóságteljesen,szelíd mosollyal az arcán.
 -Egyre szebb lesz,Miss Montgomery!Ez a frizura kiemeli a szemét!-dícsérte leereszkedõen a kapuban álló lányt.
 -Köszönöm szépen,bárónõ!
 -Oh, bárónõ,micsoda megtiszteltetés,hogy elfáradott hozzánk!Jöjjön bennebb!-fogadta a háziasszony.
 Miután ettek az isteni vaniliás krémesbõl(amit Mrs. Montgomery nagy örömére a bárónõ fantasztikusnak nevezett)a vendég rögtön látogatása céljára tért,és átnyújtotta a már nagyon várt,díszes,illatos báli meghívókat.
Még volt egy kis megbeszélnivalója Mrs.Montgomeryvel,de Gerda már elmehetett,és vidáman sétált ki a kertbe,újból álmokat szövögetve.Alig várta,hogy újra felpróbálhassa a nem rég vart báli ruháját,hogy újra a tükör elõtt pöröghessen.A ruha hosszú,arany fonállal hímzett bíborlila anyagból készült,kecsesen omlott le lány derekán,kiemelve karcsúságát.Könyékig érõ buggyos ujja halványabb és átlátszóbb volt,színe a levendula lilájához hasonlított és mindez tökéletesen illett Gerda halvány bõréhez és diószín hajához.Egyszer csak azon kapta magát,hogy körbe-körbe pörög a naplementében és hogy a bárónõ már rég elhajtatott...
 Három nap múlva Mrs. Montgomery elbűvölõ frizurát font Gerdának,gyöngyöket fűzött bele az akkori divat szerint,és szép ruháikban beszálltak a nagylelkűen eléjük küldött hintóba.A hatalmas kastély elé érve még sok más,hintóból kilépõ elõkelõ hölgyet,kisasszonyt és elegáns urakat pillanthattak meg. Mr.Montgomery élete két hölgyével a két oldalán sétált végig a hosszú,bálterembe nyíló folyósón.A nehéz vörös függönyök szétnyíltak és Gerda bűvölten pillanthatott a vakító fényárban úszó bálterembe,ahol már számtalan fiatal és idõs bálozó várakozott...



2. Rész

Hat hatalmas kristálycsillár világította meg a báltermet,amely sugarai átjárták az egész helyiséget.A fényes fapadlón cipõk kopogtak,hosszú ruhák suhogtak.A terem szélén hosszú mahagóniasztalok álltak,fehér selyemmel leterítve,párizsi kék étkészlettel telerakva.
  Gerda lassan lépegetett le a lépcsõn.Igen furcsán építették a kastélyt,lépcsõ vezetett a folyósón át a terem ajtajához,de onnan újabb grandiózus lépcsõ vitt lefele a táncparkettre.Talán a hatásosabb belépõ érdekében tervezték ilyenre.Miután elhaladtak egy csoport köpönyeges,beszélgetõ hölgy mellett,a bárónõ eléjük sietett, hogy fogadja õket:
 -Á,Mr. és Mrs.Montgomery,Gerda,üdvözöllek, örvendek hogy megtiszteltek!
 -Számunkra megtiszteltetés a meghívás,kedves bárónõ!-hízelgett Mrs.Montgomery-Ez a csodálatos étkészlet...!
 -A franciaországi gróftól kaptuk.De ez most nem lényeges.Hadd mutassam be az unokaöcsémet!-és fontoskodva magához intett egy jóképű fiatal fiút.
 -William Kinsey,tegnap érkezett.
 -Örvendek,Mr.Kinsey!A lányom,Gerda!-az említett lány pukkedlizett és udvaris mosolyt erõltetett az arcára.Mr.Kinsey elbűvölõen mosolygott.Gerda bizonytalanul nézett rá.
 -Megtisztelne egy tánccal?-kérte fel a fiú.Szótlanul követte.A francianégyes jól ismert lépéseit járva a fiú tétován kezdett bele a beszélgetésbe:
 -Mondja,milyenek az emberek itt?
 -Olyanok mint akárhol máshol.Az év során sok ünnepséget rendez a falu.Az elõkelõ családok a táj szépsége miatt költöznek ide.Ön honnan jött?
 -Nem messzirõl,csak Írországból.Tudja az apám rokonai itt élnek Angliában,és nem tudtuk szorosan ápolni velük a kapcsolatunkat.Most egy jó ideig itt fogok élni..
 -Hát akkor isten hozta!Akármi is vezérelte a Zöld Földrõl az esõs Angliába,remélem azért még megismeri országunk egyéb szépségeit is.Mondja mit gondol az álmokról?-tette fel a furcsa kérdést Gerda.Látta is a megrökönyödést a fiatalember arcán.
 -Hogy is mondjam...álmodozni nem éppen egészséges dolog.Talán túl elfogult és evilági vagyok.De mindenkinek megvan a maga dolga társadalmunkban,képzelegni csak ésszel és keveset.
Gerda bólintott,bár nem értett egyet.Sejtelme egyre jobban kezdett beigazolódni,hogy a fiú ugyanúgy van nevelve,mint akármelyik más.A tánc hamarosan véget ért,és Gerda visszament a szüleihez,hogy õ is találkozhasson az ismerõsökkel.Charlotte,legbizalmasabb barátnõje máris mellette termett:
 -Láttad a bárónõ jóképű unokaöccsét?Már táncolt is valakivel.Ó, a szerencsés lány...barna haja volt,mint neked,talán Mrs.Roberts egyik lánya...
 -Az én voltam,Charlotte!De egyáltalán nem bűvölt el.Azt mondta álmodozni nem egészséges!Ugyanolyan borzalmasan unalmas mint mindenki más!Jaj,drága Charlotte-m,bárcsak találkozhatnék valaki olyannal aki megkapó!Mármint aki engem elbűvöl!Akinek a csillagok nem csak csillagok,hanem remény,múlt,jövõ és jelen...
Charlotte mosolyogva forgatta a szemeit,és ekkor az egyik felszolgáló fiú véletlenül leejtette a pezsgõspoharakat az ezüstszélű tálcáról.Millió,csillogó üvegszilánkra törtek.A vendégsereg egy hosszú pillanatig õt bámulta,de aztán mindenki folytatta a társalgást vagy a táncot.A bárónõ ráparancsolt,hogy azonnal takarítsa el,unokaöccse gúnyos mosollyal nézte.A fiú nem volt ügyetlen,gyakorlatias mozdulatokkal seperte össze a szilánkokat.Gerda örült, hogy végre valami érdekes történik a bálon.Már senki nem figyelt,mikor a felszolgáló összehúzva magát,az erkélyajtó felé lopózott.A lány követte az ajtóig, ahonnan jól láthatta, amint a fiú kiszórja a szilánkokat a fűbe.Halk léptekkel melléje sétált,és suttogva kérdezte:
 -Mi értelme ennek?
A fiú meleg,nyugodt hangon válaszolt:
 -Önnek semmi,hölgyem.Csupán nekem...A szilánkok a fűben olyanok, mint a csillagok az égen...
 -Valóban!-vágott közbe Gerda.A különös fiúnak enyhén göndör,barna haja volt,ábrándos kék szeme.Enyhén borostás,markáns álla, és gyenge,kisfiús vonásai bűvölték az arcát,de a párkányon pihenõ keze kemény,erõs volt.
 -A múltammal kötnek össze,mert ez az egyetlen dolog amire még emlékszem a múltamból...-folytatta lassan a fiú.-Amúgy is legalább a pinceszobám ablakából láthatom az üvegszilánkokat is.Innen elég nehéz észrevenni...
 -A pincében lakik?
 -Ott lakik minden szolgáló, a szobalányok kivételével.Ugyanis ők az úrnő közelében kell tartózkodjanak, természetesen.De nem panaszkodhatom,hálás vagyok, hogy a gróf befogadott.Ha nem is tud igazi családtagjaként bánni velem.
 -De miért....
 -Nem is tudom mit fecsegek én itt magának.Azt se tudom ki maga,én meg csak itt...
 -Igaza van,be sem mutatkoztam.Gerda Montgomery vagyok.És ön?
 -Hát egy szolgáló,mi más?
 -Úgy értem mi a neve?
 -Én csak....Mi a kedvenc virága?
 -A....mindenféle.Tessék?
 -Nekem most mennem kell.Nem szabad itt meglássanak.-mormogta a titokzatos fiú.Azzal hirtelen felkapaszkodott a kõpárkányra,kimászott a szőlőindákra és még egyszer utoljára felnézett Gerdára.Hosszan néztek egymás szemébe,a lány feléje nyújtotta a kezét,mire a fiú halvány csókot lehelt rá.
 -Találkozunk mi még?-sóhajtotta.
 -Miért megy el?
 -Lassan egyenesedjen fel és forduljon meg.Ó,és igen:álmodjon szépeket!-és egy bűvös mosolyt villantott a lányra.Az első mosolyt aznap este.
 -Ég önnel!-és a fiú villámgyorsan lemászott a kastély oldalán.
 Gerda megfordult és hamar lehervadt a mosoly az arcáról.Mr.Kinsey közeledett széles mosollyal az arcán.
 -A bál utolsó táncát járják.Megtisztelne?Mellesleg mit csinált idekint?
 -Oh,hát néztem a csillagokat,és a szőlőt vizsgáltam.Azt hiszem eléggé megérett a szüretre.-Azzal udvariasan követte az úrfit.A tánc közben a gondolatai messze jártak,a pinceszobára gondolt,és az ismeretlen fiúra.A szállingózó bálozó néppel õk is búcsúztak és hazahajtattak.
 Gerda fáradtan zuhant az ágyba,de bármennyire is szeretett volna gondolkozni az este történteirõl,nyomban mély álomba zuhant.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése